Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"  Miért volt jó?

 

Először akkor gondoltam, hogy le kellene írni, mikor a Születés Hetén tartandó előadásodra hívtál. Aztán a honlapod kapcsán. Hát, most végre megpróbálom összeszedni.

 

Te voltál az első, aki a szüléseidről meséltél nekem. Akkor még nem dúlaként, de engem már akkor megrázott az első három szülésed története. Nálunk a családban nem volt ez téma, bennem meg valami lila köd volt csak az egész szüléssel kapcsolatban. Felnyitottad a szememet, hogy ha csak úgy sodródik az ember, egyáltalán nem biztos, hogy annyira pozitív lesz a szülés élménye. Aztán megszületett Emma, és egy egész más történetet meséltél. És mikor várandós lettem, tudtam, én is így szeretnék szülni – háborítatlanul.

 

Jó volt, hogy mindig lehetett Veled beszélgetni, kérdezni, mesélni a várandósság alatt. Hogy velem örültél, készültél. Hogy elkísértél a szülésfelkészítőkre. Hogy ajánlottál olvasnivalót, amikből információkat kaphattam, kialakulhatott és megerősödhetett bennem a meggyőződés, hogy mit és hogyan is szeretnék illetve nem szeretnék. Hogy elmondtad, milyen kérdésekre kell választ találnom magamnak, és mit és hogyan érdemes megkérdezni az orvosomtól, hogy valóban megtudhassam, ő e az én emberem. És hogy segítettél, támogattál, amikor – már jócskán előrehaladott állapotban, ha jól emlékszem, a 30. hét környékén – orvost és kórházat váltottam. Nekem nagyon tanulságos volt, mennyire tudatlan voltam ezzel az egész témával kapcsolatban – terveztük ugyan a babánkat, de egyáltalán nem volt semmilyen reális elképzelésem arról, hogyan is fog ő megszületni, milyen kérdésekben kell ezzel kapcsolatban döntenem, mire számíthatok az egészségügyi ellátórendszerben. Segítettél eligazodni ebben az útvesztőben, amiért nagyon hálás vagyok.

 

Biztonságot adtál kezdettől fogva. Jó volt tudni – mikor még bizonytalan volt, hogy a férjem is benn lesz-e –, hogy velem leszel azokban a döntő pillanatokban, hogy nem kell egyedül lennem a vajúdás, a szülés óráiban. Biztonságot adtál Józsinak is – tudta, ha ő nem lesz ott, akkor is jó kezekben leszek. És biztonságot adtál neki akkor is, amikor már ott voltunk, azzal, hogy Te tudod, mi fog következni, Te tudod, hogy ő mit tud segíteni, hogy nem útban van, hanem fontos a jelenléte, és Te tudod őt is „irányítani”. Azóta is mindenkinek ajánlja, hogy dúlával szüljön, nagyon pozitívan élte meg ő is a jelenlétedet.

 

Jó volt, hogy Téged hívhattalak először, mikor eljött a nagy nap. Hogy bátran hívhattalak azon a késő esti órán, és dadoghattam el a telefonba, hogy szerintem éppen mi történik. Neked, és nem egy idegennek, valakinek, aki egy emberidegen protokoll alá van rendelve és az alapján dönti el, hogy mit is kell tennem. Hogy tanácsot adtál, és dönthettem, mikor szeretném, ha már Te is velünk lennél. És hogy jöttél, és itt voltál velem, és nyugodtan vajúdhattam itthon és lested és kitaláltad, mi esne jól, mikor magam sem tudtam, fejben sem,  még megfogalmazni. A legjobb élményem a szülésből az itthoni vajúdáshoz kötődik – nélküled valószínűleg nem mertem volna itthon végigcsinálni (utólag pedig azt gondolom, ha itthon maradunk, másképp alakult volna – talán sikerült volna az a háborítatlanság, amire vágytunk).

 

Jó volt a taxiban szorongatni a kezed a fájások alatt. Az elszakadást a felvételnél traumaként éltem meg. Nagy megkönnyebbülés volt, mikor a felvétel után újra ott voltál, immár a szülőszobában. Hogy szívószállal itattál (eszembe nem jutott volna magamtól), hogy borogattál, hogy bátorítottál végig. Ahogy a meleg zuhanyt engedted rám időtlen időkig. Ahogy a kezedet szorongathattam akkor, amikor az álmaink a háborítatlan szülésről már szertefoszlottak, és a karomba csöpögött a fájáserősítő oxytocin.

 

És mikor végre megszületett Bogi, ahogyan segítettél mellre tenni. Hogy mondtad, hogy ne simogassam a buksiját, mert még fáj neki (én sajnos nem láttam az arcocskáján a jelzést abból a szögből). Hogy együtt lehettünk négyesben – később hármasban, amíg el nem vittek az osztályra és beszélgethettünk.

 

Jó látni Téged Bogival, aki egészen biztos vagyok benne, hogy emlékszik rá, hogy segítettél neki megszületni, mert egészen más a kapcsolata Veled, mint bárki mással.

 

És jó, hogy azóta is mindig megbeszélhetjük a szoptatás, a gyermeknevelés ezer apró részletét, hogy mindig támogattál abban, hogy hallgassak az ösztöneimre és megérzéseimre, és akkor fogom jól csinálni. És az is jó, hogy időnként újra előkerül a szülésem témája, és újra és újra átbeszéljük – segít feldolgozni, hogy végül mégsem úgy alakult, ahogy mindannyian szerettük volna.

 

Örülök, hogy én lehettem az első, akit elkísértél ezen az úton. És sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy terveztük, és így egyikünknek sem lett az az élmény, ami lehetett volna. De hiszem, hogy legközelebb másképp lesz – és remélem, a következő gyermekünket is együtt szüljük.

 

Nagyon értékelem a munkádat, amit dúlaként végzel, és ezúton is szeretném kifejezni a hálámat és megbecsülésemet azért, ahogyan bennünket végigkísértél a várandósság és a szülés útján. Köszönöm, hogy a dúlám és a barátom vagy!

 

Szeretettel:

 

A.  "

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.